Úgy vélem, még a mai napig is – ellenére a tonnaszám megjelenő szakirodalomnak és gomba módra szaporodó képzési lehetőségeknek – sokan tévesen azonosítják a vezetést a hatalom birtoklásával.

Ti találkoztatok már ilyen vezetővel vagy ilyen munkakörnyezettel? Mit gondoltok, mennyire jellemző ez nálunk manapság?

Szerintetek mennyire jellemző, hogy az emberek csak a vezetői léttel járó előnyöket látják, ez lebeg elérendő célként a szemük előtt, de kellő önismeret híján nem tudják megítélni saját alkalmasságukat vagy éppen alkalmatlanságukat?

A bevett angol kifejezés: expectation management. Vagyis menedzseljük a várakozásokat. Ezt csináljuk, amikor az ügyfelek projektjeit támogatjuk, és a saját programjainkon is ezt tesszük. Mielőtt valami beindul, összehívjuk azokat, akik részt fognak venni benne, és 1. elmondjuk, hogy miből fog állni a folyamat/projekt/program 2. megkérdezzük, hogy ők mit gondolnak, mi legyen benne és hogyan? Miért jó ez? "Összeereszthetjük" a projekten dolgozó/programban résztvevő/új rendszert alkalmazó legkülönfélébb embereket, és kiderül, hogy egy dologban mégsem különböznek olyan nagyon: nem tudják, hogy mi lesz ez pontosan, de vannak fenntartásaik – minimum kérdéseik. Ha majd együtt kell működni, akkor arról, hogy vajon a másik is együtt fog-e működni. Ha egy új programon vesznek részt, akkor arról, hogy miért fogja ez nekem megérni az itt eltöltött időt. Ha valami újat kell használni, akkor arról, hogy mitől lesz ez jobb nekem, mint a régi.

Magányos szakma ez a tanácsadás-trénerkedés. Állandóan csoportban vagyunk - közben mégis egyedül. Döntéseket kell hozni, emberekre reagálni folyamatosan, megállás nélkül. Nekem például kifejezetten tetszik, ha Nyíregyházán van programom, mert akkor hazafelé van időm felkészülni arra, hogy a családom is azt várja, hogy odafigyeljek rájuk. Addig meg leeresztek. Végiggondolom, hogy mi hogy ment, értékelem a programot. Persze értékelnek a résztvevők is, de az ő visszajelzéseikből ritkán lehet okosodni.

Amikor azután mi megyünk képződni, akkor hihetetlenül élvezzük, hogy megoszthatjuk az érzéseinket, élményeinket, dilemmáinkat. És a SZEVÁ-n is ez történik: tanácsadók osztják meg egymással a tanácsadó-képzéssel kapcsolatos érzéseiket, élményeiket. És ezt is élvezzük. Tegyük ezt nyitottá ezt az élményt. Osszuk meg egymással, amit tapasztalunk, tegyük fel itt is a kérdéseket, mondjuk el a dilemmáinkat. Négy csoportban végzett eddig kb ötven ember - van miről beszélnünk.

Nekem most a kedvenc témám a fenntarthatóság. Mitől marad meg a lendület, az akarás, az együttműködés - hogyan megy át a közös gondolkodás a hétköznapokba. Utánkövető program? Shadowing? Csoportos coaching? Mi segít a legjobban? Erről is beszélgethetnénk....

Andrea